PACIKISOKOS

A Lovak Anatómiája

A mozgás szerveihez tartoznak a csontok és az izmok. A csontok a mozgásban passzívan vesznek részt, csontösszeköttetések útján a csontos vázat, a csontvázrendszert adják. Az izmok aktív összehúzódásuk során a sokirányú mozgás véghezviteléhez a csontokat erőkarként veszik igénybe.
 

A csontvázrendszer

A csontos váz a fej, a törzs és a végtagok csontjaira osztható.
A fej csontjai. A fej csontjai együtt a koponyát alkotják. Ennek egyik része az agyvelőt, befoglaló koponyaüreget határolja, a másik része viszont az orr- és a szájüreget foglalja magába. Az előbbit az agykoponya, az utóbbit az arckoponya csontjai adják.
A nyakszirtcsont a koponya alapján és a hátulsó végén helyeződik, az oldalsó rész két ízületi bütyke a gerincoszloppal (atlas) ízesül és az öreglyukat fogja körül. Ezen keresztül az agyvelő a gerincvelőben folytatódik. A nyakszirtcsont a falcsontokkal a fejtetőt képezi. A halántékcsontok két részből állnak: a halántékcsont pikkelyéből és a szikla- csontból. A két rész lóban még felnőttkorban sem nő össze. A sziklacsont a hallás és egyensúlyozás egyes szerveit foglalja magában. A homlokcsontok két lemezre válnak szét, a lemezek a homloköblöt zárják be. Más csontokkal együtt a szemgödröt határolják, amelyben a szem helyeződik el. Az állcsontok testének két csontlemeze hátrafelé eltávolodik egymástól, és az állcsonti öblöt (Highmore) határolja. Nyúlványainak fog- medreibe ékelődnek be a felső zápfogak. Az állközötti csontok teste a felső metszőfogakat fogadja be, és rajta az utolsó metszőfog után a foghíjas szél, a hordász található. Az állcsontokkal való találkozás helyén ménen (ritkábban azonban a kancán is) egy-egy fogmeder mélyed be az agyarfog számára. Az állkapocs ízület útján, mozgékonyan kapcsolódik a koponyához; fogmedreiben az alsó fogsor fogai helyeződnek. (A metszőfogak mögötti foghíjas szélen a zabla nyugszik.)

A törzs csontjai. A törzs csontjait felül a gerincoszlopot alkotó csigolyák, kétoldalt és alul pedig a mellüreget körülfogó bordák és a szegycsont alkotják.
A gerincoszlop hasonló felépítésű, rövid csontokból, csigolyákból áll, amelyek együttesen a gerincvelőt foglalják magukba (nyak-, hát-, ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák). Egy részük (a hátcsigolyák) a bordákkal áll összeköttetésben. Az ötödik és a hatodik ágyékcsigolya harántnyú1ványai egymással, az utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványai pedig a keresztcsont szárnyaival merev ízület útján, szoros kapcsolatban vannak. Ezért a ló "kötése" erősebb. Az első bordák az elülső végtaggal függnek össze (tartó bordák), a hátrább esők szabadabban mozognak (lélegzőbordák). A szegycsonthoz közvetlenül nem kapcsolódó bordák (álbordák) egymással a bordaívet alkotják és úgy érik el a szegycsontot.
 

1. ábra. A ló csontváza
1. állkapocs, mandibula; 2. állcsont, maxilla; 3. szemgödör, orbita; 4. homlokcsont, os frontale; 5. halánték- csont, os temporale; 6. nyakcsigolyák, vertebrae cervicales; 7. lapockaporc, cartillago scapulae; 8. hátcsigo- Iyák, vertebrae thoracales; 9. ágyékcsigolyák, vertebrae Iumbales; 1O. keresztcsont, os sacrum; ll. medence- csont, os coxae; 12. farokcsigolyák, vertebrae caudes; 13. lapocka, scapula; 14. karcsont, humerus, 15. könyöke sont, ulna; 16. orsócsont, radius; 17. elülső lábtő (kéztő) csontjai, os sa carpi; 18. elülső lábközép csontjai, ossa metacarpalia; 19. elülső végtag ujj csontjai (csüd-, párta-, patacsont), ossa digitorum manus (os compedale, os coronale, os ungulare); 20. szegycsont és bordák, sternum et costae; 21. térdkalács, patelIa; 22. combcsont, os femoris, 23. sípcsont, tíbia, 24. szárkapocs, fibula; 25. sarokgumó, tuber cakanei; 26. a hátulsó lábtő (csánk) csontjai, ossa tarsi; 27. hátulsó lábközép csontjai, ossa metatarsalia; 28. hátulsó végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, patacsont), ossa digitorum pedis

végtagok csontjai:

Mind az elülső, mind a hátulsó végtagot kapcsolóöv fűzi a törzshöz. A végtagok csontos váza tehát két részre osztható: a kapcsolóövre és a szabad végtagra.

Az elülső végtag csontjai.

Akapcsolóöv csontjaiból lóban csak a lapocka fejlődött ki, a törzs az izmok között a lapockához erősítve lóg. A lapocka a karcsonttal 90-125°-os szögben találkozik. Hosszának és szélességének aránya a lapocka mutatója.
A lapocka felső szélén a félhold alakú lapockaporc emelkedik ki, és az első 12 hátcsigolya tövisnyúlványával együtt a mar alapját képezi.

A karcsont a kar (felkar) csontos vázát alkotja, minden oldalról izmok veszik kör. a törzsbe van foglalva és aránylag rövid. Az alkar vázát két csont alkotja: az orsó- a könyökcsont. A könyökízületben a karcsonttaI140-150°-os szöget zárnak be az alkar csontjai. A két csontnem egyformán fejlett. A könyökcsontnak csak a felső végdarab fejlődött ki és különült el, a többi része teljesen beleolvad az orsócsontba. Az elülső lábtőt képező csontok több, különböző alakú, két sorban helyeződő, apró csontokból inak. A felső csontsor és az orsócsont közötti Ízületben nagyobb kitérés lehetséges. A lábközép-(szár) csontos alapját adó lábközépcsontok közül a legerősebben a harmadik lábközépcsont fejlődött ki, és ez viseli a test tömegét. Ehhez csatlakoznak az ujjcsontok. A harmadik lábközépcsonttal kétoldalt Ízesül a csökevényes 2-4. lábközépcsont, mint kapocscsontok. Az ujjak közül a harmadik ujj csontjai fejlődtek ki. Az ujj vázát három ujjperccsont adja. Ezek: csüdcsont, pártacsont és patacsont. A szétterülő patacsont ízületi felületét a nyírcsont egészíti ki. A patacsont két oldalán egy-egy lebenyszerű pataporc foglal helyet, amelyek túlterjednek a szarutokon (a bőrön át kitapinthatók). Szerepük van a rázkódtatás csökkentésében, segítik a rugalmas járást. Idős állatokon elcsontosodnak. A csüdcsont felső ízületi felületét két egyenítőcsont, a patacsontét pedig a nyírcsont egészíti mint íncsont.

A hátulsó végtag csontjai.

A hátulsó végtagot a törzzsel a medenceöv köti össze, a kapcsolóövet a medencecsont alkotja. A hátulsó végtagok a törzzsel szorosabban kapcsolódnak össze, mint az elülső végtagok, mert a medencecsont a keresztcsonttal merev ízület útján függ össze. A medence csontos vázát két medencecsont alkotja. Mindkettő 3-3 lapos csontból, éspedig a csípő-, a fan- és az ülőcsontból áll. A két medencecsont fiatalkorban alul porcosan, kötőszövetesen, mozgékonyan függ össze, majd a kor előrehaladtával csontosan összenő (kb. 5 éves korban).
A combcsont, amely a comb (felcomb, konc) alapját képezi a törzzsel összeköttetésben lévő nagy izmokba ágyazott, a törzstől nem különül el. A lábszár (alcomb) csontos vázát a sípcsont és a szárkapocs alkotja. A sípcsont a combcsonttal kb. 120°-os, a lábtő csont jaival pedig 145-1500-os szögben találkozik. A szárkapocsnak csupán a felső végdarabja és részben a teste fejlődött ki. A térdízületet a combcsont, a sípcsont és a térdkalács alkotja. A hátulsó lábtő (csánk) magasabban foglal helyet, mint az elülső, és csontjai három sorban helyeződnek. A felső sor csigacsontja és a sípcsont közötti ízületben a leg- nagyobb a kitérés. Az alsó két csontsor csontjai közötti csontösszeköttetés merev ízület, ebben alig számba jövő a mozgás, innen a hajlam az összenövésükre (csánkpók). A hátulsó harmadik lábközépcsont mintegy 1/5-del hosszabb a megfelelő elülső harmadik lábközépcsontnál. A hátulsó végtag csüd- és pártacsontja keskenyebb, vékonyabb, továbbá rövidebb, mint az elülső végtagon. A patacsont szintén keskenyebb, de magasabb az elülsőnél.

Az Izomrendszer

Az izmok összehúzódása a test mozgását, a helyváltoztatást eredményezi. Az izmok ezenkívül a belső szervek működését támogatják (légzés, ürítés, szülés, köhögés), a nagy testüregek tágulékony falát képezik (rekeszizom, hasizmok). A csontos váz izmait a fej, a törzs és a végtagok izmaira bontjuk. 

A fej izmai. A fej izmait az arcizmok, a rágóizmok, a nyelvizmok, a garatizmok, a gégeizmok és a szemizmok adják. Az arcizmok a természetes testnyílásokat működte- tik, a rágóizmok az állkapocs elmozdításával a fogakat mozgatják.
A törzs izmai. A gerincoszlop izmaihoz tartoznak a fej, továbbá a gerincoszlop nyaki, háti és ágyéki szakaszának mozgatói. A nyújtóizmok a gerincoszlop fölött helyeződnek, a keresztcsonttól a nyakszirtcsontig terjedő hosszú izomrendszert képezik. A hajlítóizmok csupán a nyakon, a mellkas elülső részén és a farkon találhatók, a mellkas hátulsó részén és a has tájékán az ágyékizmok helyettesítik. A fejet és a nyakat ugyanis elsősorban a törzzsel közös izmok hajlítják, a fej és a nyak tulajdonképpeni hajlítói inkább a finomabb mozgásoknál működnek közre. A nyakizmoknak a fejtartásra, az elülső végtagok mozgására is hatásuk van. Futólovakon a hosszú, igás lovakon a rövid, kellően vaskos nyakizmok a jellemzőek.

2. ábra. A ló felületes izmai
a) külső rágóizom, m. masseter; b) váll-nyelvcsonti izom, m. omohyoideus; c) szegyfejizom, m. sternocepha- licus s. sternomandibularis; d-ej fejnyakkarizom, m. brachiocephalicus Cd az izom alsó része, m. cleidomas- toideus; e - felső része, m. cleidotransversarius); f) szíjizom, m. splenius; g) az alsó fűrészizom nyaki része, m. serratus ventralis cervicis; h-h') csuklyásizom, m. trapezius; i) széles hátizom, m. latissimus dorsi;j) az alsó fűrészizom mellkasi része, m. serratus ventralis thoracis; k) külső bordaközi izom, m. intercostalis exter- nus; 1) a felső fűrészizom hátulsó része, m. serratus dorsalis caudalis; m) külső ferde hasizom, m. obliquus externus abdominis; n) középsőfarizom, m. glutaeus medius; o) a combpólya feszítője, tensor fasciae latae; p) felületes farizom, m. glutaeus superficialis; r-r') a comb kétfejű izma, m. biceps femoris; s) félig inas izom, m. semitendonosus; t) mély szegyizom, m. pectoralis profundus; u) a felületes szegyizom, m. pectoralis superfi- cialis, kulcscsonti része, m. pectoralis descendens

A mellkas izmai tágítják és szűkítik a mellkast, ezáltal a be- és kilégzés ben van fontos szerepük. A rekeszizom a belégzés legfontosabb izma, a mell- és a hasüreget teljesen elrekeszti egymástól. Nyílásain a nyelőcső, erek és idegek haladnak át.
A hasizmok a hasfal izmos vázát adják, fontos statikai, dinamikai szerepük van, mint-hogy a hasfalra a hasűri szervek tömege nehezedik. A kétoldali hasizmok a középvonal- ban fiziológiai varratban, a fehér vonalbanösszenőnek egymással. Az újszülött fehér vonalában az utolsó borda sík.jában hegesen zárult köldök foglal helyet (köldöksérv). A külső ferde hasizom két egymással összefüggő ínlemeze a lágyéktájékon szétválik egy- mástól, és közöttük a 10-15 cm hosszú, résszerű, keskeny nyílás, a külső lágyékgyűrű marad vissza. Ez a rés alakú lágyékcsatornába vezet, amely a ménen 2-4 cm széles, kerekded, belső lágyékgyűrű útján a hasüregbe nyílik (lágyéksérv). A külső, ferde has- izom - amely a kilégzés ben is szerepet játszik - erősebb összehúzódáskor, nehezített kilégzéskor a bordaív mentén az ún. fulladozási vagy kehbarázda jelenik meg. A többi hasizom (a belső ferde, az egyenes és a haránthasizom) szintén részt vesz a lágyékgyűrűk képzésében.

A Végtagok izmai:

 Az elülső végtag izmai.

Az elülső végtag kapcsolóövének izmai a fej- ről, a nyakról, a hátcsigolyákról, a mellkas csontjairól a lapockára és akarcsontra húzódnak. A törzset kötik össze az elülső végtagokkal, emellett helyváltoztatáskor van szerepük, rugalmasságuknál fogva pedig a rázkódtatás enyhítésére is szolgálnak. Részt vesznek a mar kialakításában. A fej-nyak-karizom a karcsontról a nyakcsigolyákra és a sziklacsontra tér, a torkolati barázdát felülről határolja. Felemelt végtag esetén a lépés lebegési szakaszában a végtagot előrelendíti, ha pedig a végtag rögzített, a fejet, a nya- kat le- és hátravonja vagy rögzíti. A szegy-fej-izom (szegy-állkapcsi izom) a torkolati barázdát alulról határolja. A felületes szegyizmok egyike az ellenkező oldali társával együtt a középső szügybarázdát adja, az izom oldalsó széle és a fej-nyak-karizom között pedig az oldalsó szügybarázda marad. A mély szegyizom és a lóban elkülönült "szegy- lapocka-izom" a törzs tömegét viseli, ugrás után akadályozza a vállízület túlságos behaj- lítását, és a végtag rögzített helyzetében (a lépés megterhelési szakaszában) előrevonja a törzset. A széles hátizom a fej-nyak-karizom antagonistája, a lépés lebegés szakaszában hátravonja a végtagot, rögzített végtag esetén előrevonja a törzset. Az alsó fűrészizom a törzset a végtagok között felfüggeszti (3. ábra).

3.ábra. A törzs felfüggesztése az elülső végtagok között
1. alsó fűrészizom nyaki része, m. serratus ventraIis cervicis; 2. mellkasi része, m. serratus ventraIis thoracis; 3. kétfejű karizom, m. biceps brachii; 4. áthaladó ina, septum intramusculare; 5. levált ínkötege, lacertus fibrosus; 6. az ínkötegnek az orsói kéztőnyújtó izom (m. extensor carpi radialis) inába térő része; 7-9. mély ujjhajlító (patahajlító) izom, m. flexor digitorum profundus; 7. az izom könyökcsonti feje, caput ulnare; 8. karcsonti feje, caput humerale; 9. orsó csonti feje, caput radiale; JO. felületes ujjhajlító (pártahajlító) izom, m. flexor digitorumsuperficialis; ll. a pártahajlító izom erősítő ínkötege, ligamentum accessorium; 12. a pata- hajlító izom erősítő ínkötege, ligamentum accessorium; 13. pártahajlító izom ina; 14. patahajlító izom ina; 15. középső csont közötti ("csüdhajlító") izom, m. interosseus medius; 16. egyenlítőcsontok egyenes sza- lagja, ligamentum sesamoideum rectum

A végtag saját izmai a végtagot mozgatják és a testtömeg viseléséhez rögzített helyzetben tartják. A kétfejű karizom sok ínrosttal átszőtt, lovon kétharmad részben inas izom. A vállízület nyújtó felületén átha- ladó, porcrészleteket is magában foglaló ina ellennyomást gyakorol a vállizületre, és amíg a végtag a talajon van, azt nyújtott helyzetben rögzíti. A kétfejű karizom az eredési ínbóllevált ínköteg (lacertus fibrosus) útján az orsói kéztőnyújtó izommal függ össze, és általa a lábtövet nyújtott helyzetben rögzíti. A háromfejű karizom a könyökízü1etet nyújtja. Lovon a váll- és könyökízület csak együtt hajlítható és nyújtható. A közös ujj- nyújtó izom hosszú ina alábtövön ínhüvelybe foglaltan, a csüdízületen pedig nyálkatöm- lőn halad át, és a patacsonton tapad meg. A mély ujjhajlító (patahajlító) izom alábtőízület hajIítói és a pártahajIító által fedetten található. Ina a lábtő hajlítói felületén a pártahaj- lító izom inával közös ínhüvelybe (felső) foglaltan halad át. A lábközépen a lábtőízület szalagjától erősítő köteg társu1 hozzá. A csüdízületen a pártahajlító ínnal közös ínhü- velybe (alsó) foglaltan átsiklik, és a csüd tájékán a pártahajIító két szára között átlépve a nyírcsonthoz jut el. Itt a nyírcsont fölötti nyálkatömlőn halad át, és a patacsonton tapad meg. Afelületes ujjhajlító (pártahajlító) izom ínnal erősen átszőtt. Ina a csüdhajlás- ban két ínszárra válik, és azokkal a pártacsonton tapad meg. A középső csontközöttiizom ("csüdhajlító") tisztán ínszerű. Elsősorban a csüdízületet, a közös ujjnyújtó izom iná- hoz térő erősítő ínkötegeivel pedig a pataízületet rögzíti. Állás és mozgás közben egy- aránt igénybe van véve. A három hajlító izom rendkívül erősen fejlett; nemcsak hajlí- tásra szolgálnak, hanem fontos statikai feladatuk is van (4. ábra).

4. ábra. Az elülső végtag ujjizmai (vázlatosan) 1. kétfejű karizom (m. biceps brachii) eredési ina, 2. tapadási ina, 2/1. levált ínkötege (Iacertus fibrosus) az orsói kéztőnyújtó izom inához; 3) patahajlító izom ina; 4. pártahajlító izom ina; 5. erősítő ínkötege; 6. pata- hajlító izom erősítő ínkötege; 7. középső csontközötti izom ("csüdhajlító"); 8. közös ujjnyújtó izom (m. ex- tensor digitorurn communis) ina; 811. erősítő ínköte- ge, tractus appositus; 9. patahajlító izom ina

A hátulsó végtagok izmai  

A hátulsó végtagon a kapcsolóöv izmainak kisebb a statikai sze- repük, mint az elülső végtagon, minthogy a kapcsolóövet a törzzsel a szoros kereszt -csí- pőcsonti ízület köti össze. Statikailag rögzítik a medencét, dinamjkailag a végtag előre- vitelében működnek közre, és a gerincoszlop hajlításával a medencét meredekebbre állítják (vizelés, ürítés, fedezés, ellés stb.). Idetartoznak az ágyékizmok (a kis horpasz- izomés a csípőhorpaszizom).<!--[if !vml]-->

A végtag saját izmai sokkal erősebbek, nagy erőt fejtenek ki, a törzs előremozdításá- ban. A négyfejű combizom a térdízület nyújtója, a térdkalácsot a combcsont árkába húzva rögzíti a térdízületet, és ezzel az egész végtagot. A háromfejű lábikraizom fejei a szár középső harmadában erős, hengeres ínba, az Achilles-ínba mennek át, amely a sarokgumón tapad meg. A harmadik szárkapcsi izom teljes egészében ínból áll, a csánk-ízületet hajlít ja. A hosszú lábnyújtó izom inába, amelyet a csánkon ínhüvely foglal be, a lábközép felső harmadán az oldalsó ujjnyújtó izom ina beleolvad (ínátmetszés helye). A felületes ujjhajlító (pártahajlító) izom, amely lóban majdnem teljesen inas, a sarokgu- món át jut a lábközépre, majd továbbhaladva két szárral a pártatámlán tapad meg. A lábszár tájékára eső ina és az Achilles-ín egysége ínköteget alkot. Az ín és a harmadik szárkapocsi izom körbefogja a lábszár csontjait, így a térd- és a csánkízület együtt működik. A térdízület nyújtása vagy hajlítása szükségszerűen együtt jár a csánkízület nyújtásával, illetőleg a hajlításával. A mély ujjhajlító (patahajlító) izom lóban három különálló izomból áll. Ezekből alakul ki az egységes ujj hajlító ín, amely a patacsonton tapad meg. A hátulsó végtag csüdhajlító izma az elülső végtagéhoz hasonló. Ismeretes a lónak az a tulajdonsága, hogy napokig, hetekig állhat anékül, hogy kime- rülne. Mindez végtagjainak különös anatómiai szerkezetén alapul. A lábon végighú- zódó erős, nagy inak kölcsönös hatásukkal a csontokat egymás fölött oszlopszerűen megtartják, és a passzív hatású berendezések az ízületeket izommunka nélkül rögzítik (5. ábra).

5.  ábra. A hátulsó végtag ujjizmai (vázlatosan) 1. pártahajlító izom felső szakasza, tendo plantaris; 2. harmadik szárkapcsi izom, m. peronaeus tertius; 3. patahajlító izom ina; 4. erősítő ínkötege; 5. középső csont közötti izom, m. interosseus medius; 6. hosszú lábnyújtó izom, m. extensor digitorum longus

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat