PACIKISOKOS

Lótenyésztők lapja

A ló szaporitásalovi_modul5.jpg

 

A ló háziasítása

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket. Nyugat- és Közép-Európában kb. I.u. 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátasállatként.

SZAPORODÁS

 A mén ivarszervei

A here páros szerv, azaz egészséges ménnek két heréje van, melyek lúdtojás nagyságú, keményen rugalmas tapintatú, babszem alakú képletek. A herék a herezacskóban helyezkednek el, mely a két comb között van, és a lágyékgyűrűn keresztül a hasüreggel közlekedik.

A herék a hasüregben fejlődnek ki, és néhány hónapos korban szállnak le a herezacskóba. Kivételes esetben a herék leszállása későbben is bekövetkezhet, akár 2-3 évesen is, vagy a leereszkedés el is maradhat. Ilyenkor alakul ki a rejtettheréjűség, ami a herélésnél jelent bizonyos nehézségeket.

A Mén és a Kanca szaporító szervei

 

A ló hímvesszője nyugalmi állapotban a vaszorában helyezkedik el, (ennek sajátos hangja, „kotyogása" időnként mozgás közben jól hallható), ahonnan vizeléskor előesik, illetve merevedéskor előnyomul. A hímvessző alsó részén halad a húgycső, amibe az ondóvezető is szájadzik.

Tudni kell (tartástechnológiai szempontból is nagyon fontos), hogy a méncsikó 10-12 hónapos kora körül ivarérett lesz, de tenyészérettségét csak 3 éves korában éri el (melegvérű fajták esetén). Csikót nemzeni viszont képes már ivaréretté válása után is!

A kanca ivarszervei

A kanca külvilág felé néző, külső nemi szerve a péra megakadályozza, hogy szennyeződések, fertőzőanyagok jussanak a belső nemi szervekbe. A hüvelyt a külső és a belső méhszáj közötti méhnyakcsatorna köti össze a méhhel.

A méhnyak körülbelül 3-5 cm hosszan nyúlik előre a hüvelybe, és tapintata az ivari ciklus állapotától függ. A méhtestből ágazódnak el a méhszarvak, ezek a petevezetőn keresztül csatlakoznak a petefészekhez. A petevezető tölcsérszerű képletébe kerül ovulációkor az érett petesejt.

A kanca ivari működését idegi és hormonális hatások szabályozzák. A hormonok termelődése egymással szoros összefüggésben van, és a környezeti hatások jelentősen befolyásolják, köztiagy nemi központján, a hypotalamuszon keresztül. (A különböző hormonok hatásmechanizmusára, termelődésének szabályozására most nem térnék ki, a hobbiló-tartónak elég tisztában lenni a szaporodásbiológiának gyakorlati teendőket meghatározó mélységéig.)

A ló ivari működése

A ló ivari működése szakaszokra osztható. A mi éghajlatunk alatt a téli időszakban sárlás általában nincsen (anösztrusz), a petefészken nem növekednek tüszők. A tél elmúltával, ahogyan a napi átlaghőmérséklet emelkedik, nő a napsütéses órák száma, és hosszabbodnak a nappalok, aktivizálódnak a kanca nemi szervei.

Az átmeneti időszakban a tüszőnövekedés már megindul, de ovuláció még nincsen, sárgatest még nem képződik. Ebben az időszakban mutatja ugyan a kanca a sárlás jeleit, de a fedeztetés eredménytelen. Ez az időszak néhány héttől akár két hónapig is terjedhet, a télből a tavaszba való átmeneti időben.

Tavasszal megindulnak a valódi ivari ciklusok, amikor a tüszőérést ovuláció is követi, kifejezettek, határozottak és szabályos hosszúságúak a ciklusok. Ilyenkor legeredményesebb a fedeztetés, nálunk ez az időszak körülbelül április-májusra tehető.

A nyár beköszöntével a nemi aktivitás ismét csökken (július-augusztus), majd ősszel, a csökkenő hőmérséklet, ismét változó (most csökkenő) nappali megvilágítás hatására van egy újabb, általában szeptemberben jelentkező sárlási szezon, de ez sokkal rövidebb, mint a tavaszi idény.

Van, aki ebben az időben még igyekszik kihasználni az esetleges ovulációt, hogy a tavasszal üresen maradt kancákat vemhesítse, én a magam részéről nem tartom szerencsésnek az őszi fedeztetést és őszi elletést. A csikó szempontjából és munkaszervezési, tartástechnológiai szempontokból is sok nehézséget jelent.

A sárlást, illetve annak intenzitását a környezeti hatások, a nem megfelelő kondíció jelentősen befolyásolják. Sem a lezsarolt, sovány, erősen mínusz kondíciójú lónak, sem az elhízlalt lónak nem szabályos, nehezen észrevehető a sárlása, renyhe az ivari működése. Az ivari működés legkifejezettebb lassan, fokozatosan javuló kondíció mellet. Ezt a jelenséget a tenyésztők ki is szokták használni (flushingolás).

A sárlás tüneteinek intenzitását befolyásolja a mén jelenléte, illetve a próbáltatás. Kedvező hatással van az ivari működésre a mozgatás, az ésszerű munkáltatás is. Fentiek mellett igen nagyok az egyedi eltérések, amelyek egyes kancacsaládokra jellemzőek, és jól öröklődnek.

A ló emlős állat,melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az ún. sárlás időszakában termékenyíthetőek eredményesen, amely 20 napos megszakítások után kb. 3-5 napig tart.

A lótenyésztés legáltalánosabb módja az, amikor a kancatulajdonos a sárló, azaz a megtermékenyítésre alkalmas kancát a fedezőménhez szállítja. Ha a mén nagyon messze van, akkor a kanca általában eltölt néhány napot a méntelepen.

Néhány fedeztetési állomáson hágatógúzst helyeznek a kancára. Ez egy hátulsó lábakra csatolt szíj, ami megakadályozza, hogy a kanca hátrarúgjon, így a mén megsérüljön hágatás közben. Nem minden kanca viseli el a hágatógúzst, de ha a kanca valóban rúg, és komoly esélye van annak, hogy a mén megsérül, mégiscsak jó megoldás.

A természetes fedeztetés másik módja a szabad fedeztetés. Ilyenkor az összes sárló kancát és fedezőmént egy legelőre engedik. Ez egy bevett szokás az Izlandi, a Fjord és számos egyéb pónifajtáknál. A kancákat a legelőre vezetik, és addig tartják, míg a fedezőmén be nem jön hozzájuk. Ekkor minden lovat egyszerre engednek el. A végén sok kanca lesz vemhes, de legtöbbször nem tudjuk megmondani, mikor fog a kiscsikó megszületni.

Az ellés

A vemhesség 336 (320–355) napig tart; az ikerellés nagyon ritka. A közelgő ellés jelei a horpaszok beesése, a fartő besüllyedése a farok mindkét oldalán, továbbá a kitőgyelés és a péra (a nemi szerv külső része) megduzzadása. A tünetek általában az utolsó héten megerősödnek, de már hetekkel korábban jelentkezhetnek. A fedeztetés pontos idejének feljegyzése ezért nagyon fontos mozzanat. Amikor a megduzzadt emlő a jártatás után is megtartja méretét, tapintása nem ödémás, hanem inkább mirigyes és a bimbók végén előbb sárgás viaszos majd normális tejcseppek jelennek meg, akkor az ellés néhány napon belül megtörténhet. A kanca akár egy héttel előbb is tejelhet, máskor pedig csak az ellés után indul meg a tej, ez idő alatt a csikót mesterségesen kell táplálni. A kancák a kedvező medenceformájuk miatt többnyire könnyen és gyorsan ellenek.

Az ellés szakaszai:

  • előkészítő szakasz, az ellés jelei megjelennek.
  • a megnyílási szakasz, a nyitófájások ideje, pár óráig tarthat, főbb jelei: a nyak izzadása, gyakori lefekvés-felkelés, vizelés-bélsárürítés, valamint a táplálkozás szüneteltetése.
  • kitolási szakasz, hirtelen kezdődik, körülbelül fél óráig tarthat, 10-30 percig többnyire, megjelennek a tolófájások, a lábhólyag felreped és a kanca heves erőlködéssel, gyakran állva szüli meg csikóját.
  • utószakasz, az utófájások következményeként eltávoznak a magzatburkok, időtartama akár 3 óra is lehet.

A kedvező anatómiai tulajdonságok miatt a kancák könnyen ellenek, de felléphetnek komplikációk az ellés közben, ezért a vemhesség utolsó napjaiban ajánlatos a kancákat állandó megfigyelés alatt tartani.

          

Lótípusok

A lovaknak és a póniknak nagyon sokféle típusa ismert, kezdve a nagy testű, lassú mozgású nehézigás lótól a karcsú és gyors angol telivérig. Egy-egy típus általában a fajták keresztezésének eredménye, de vannak olyanok, amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki. Például egy nagy testű igásló és egy telivér keresztezéséből olyan ló születik, amely egy termetes lovast is könnyen elbír a hátán.

Típusok vérmérséklet szerint

Különböző alkatú, méretű lovakat ismerünk. Ha azt mondjuk, két vagy több ló ugyanahhoz a fajtához tartozik, ez azt jelenti,hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. A lófajtákat három csoportba soroljuk vérmérséklet szerint: - Melegvérű lovak - Hidegvérű lovak - Nemesvérű lovak A póniknál ilyen felosztás nincs.

  • Hidegvérű lovak: Észak-Európából származnak, ahol bőven találhatók kövér legelők a hűvös, csapadékos időjárás következtében. Nem csoda, hogy ebbe a fajtába tartozó lovak mind nagy testűek, és igen erősek, mint a brabanti vagy belga lovak.
  • Melegvérű lovak: Az ázsiai vadlovaktól a przewalskiitól és a tarpántól származnak. Élénk, finom csontozatú fajta, alkatuk sokoldalú hasznosításra utal. A lovak "típusát" aszerint határozzák meg, hogy milyen munkára alkalmasak.
  • Nemesvérű lovak: Az anglo-arab egyesíti magában a nemesvérű lovak minden szépségét, finomságát és eleganciáját. Eredetileg a Közel- Keletről és Észak-Afrikából származik, ahol a sovány legelők és a szélsőséges időjárás a kisebb testű, szívós és gyors lófajta kialakulásának kedvezett.
  • Pónik: Legfeljebb 148 cm magas és többségükben tiszta vérű őshonos fajta, akárcsak az izlandi póni. A póni lába rövidebb, mint a lóé, de méretéhez képest erősebb. A pónik szívós, öntörvényű állatok.

Típusok hasznosítás szerint

  • Fogatlovak: Azoknak a lovaknak, amelyek fogathúzásra alkalmasak, általában meredekebb a lapockájuk, ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb. Lábukat magasabbra szokták emelni, ami elegánsan mutat a fogatban, ám a lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen.
  • Hátaslovak: A lovaglásra használt állatnak erősnek kell lennie, hogy elbírja lovasát, törzsének pedig keményebbnek, hogy a lovasnak jó ülést nyújtson. Dőlt lapockájának köszönhetően hosszabb és alacsonyabb lépésekkel halad, ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget záró csüdjének is. Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére…
  • Sportpóni: a hátasló a legjobb tulajdonságaival rendelkezik, szép, arányos testfelépítésű, a vérmérséklete pedig egyenesen tökéletes.
  • Nehézigás lovak: Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik képessé.
  • Kocsiló: e típusnak is erősnek kell lennie, mégis könnyebb testűek, ezáltal elegánsabbak. Lábukat magasra emelik. Két egymáshoz illő ló párban igen értékes.
  • Cob: Nyugodt természetű hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömök teste van. Hagyományosan az idősebb és testes lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre vágják.
  • Pólópóni: Kis testű ló. Gyorsan mozog, fordulékony, képes hirtelen felgyorsulni, megállni vagy irányt változtatni. Azonnal végre kell hajtania lovasa utasításait.
  • Vadászpóni: Teste erőteljesebb, kevésbé tetszetős, mint klasszikus hátaspónié. Amellett, hogy jó hátasló, gyors mozgású, és ugornia is tudni kell.

Lófajták

Ló kifogása pányvával egy alföldi ménesből a 19. században

A lónak több mint 300 fajtája ismert. Korábban Magyarország lótenyésztési nagyhatalomnak számított.

Néhány ismertebb fajta: angol telivér · andalúz ló · kisbéri félvér · lipicai · arab telivér · Camargue-i ló · Shetland-póni

Magyar fajták

Az első állami ménest II. József alapította Mezőhegyesen 1784-ben. A világon egyedülálló módon itt négy magyar fajtát tenyésztettek ki: a nóniusz, mezőhegyesi félvér (furioso-north star), gidrán és az 1984-ben fajtaelismerést nyert mezőhegyesi sportló fajtákat. Mára Mezőhegyesen csak a nóniuszt és a mezőhegyesi sportlovat tenyésztik, a többi fajtát más ménesekbe szervezték át. (A mezőhegyesi sportló 1980-ban debütált a moszkvai olimpián, ahol a magyar csapat IV. helyezést ért el.) Kisbéren a hajdani Batthyány-birtok területén tenyésztették ki a Kisbéri félvér fajtát, gróf Szapáry József Győrhöz közeli bábolnapusztai birtokán pedig a Shagya-arabot.

A ló a művészetben

Szarvasnak átöltöztetett csőrös ló a kínai Ordosz terültéről, Nalingaotuból.
Fehér ló az afrasziabi falfreskókról, Üzbegisztánból, Közép-Ázsiából.

A ló ábrázolása kiemelkedő szerepet kapott a lovasnépek művészetében. A legszebb ókori állatábrázolások, közöttük lóábrázolások az eurázsiai művészetekben találhatók meg. Egykor a lovat még az ősi szent állat formájába is átöltöztették. Legismertebb a nevezetes paziriki ásatásban talált lószerszám és díszítése, Rugyenko professzor ásatása az Altáj-hegységben. Ilyen lovak ábrázolásait találjuk az ősi hun-szkíta királysírokban, Kínában, Oroszországban

  • Szunyoghy A. (1998): A ló művészeti anatómiája, Kossuth Könyvkiadó, Budapest (magyar-angol-német) ISBN: 9630940353
  • Rolle R. (1980): Die Welt der Skythen. Bucher, Luzern und Frankfurt
  • Rugyenko Sz. I. (1953): Kultura naszelényija gornava Altaja v szkifszkoje vrémja. Akademija Nauk Sz. Sz. Sz. R. Moszkva i Leningrad
  • Talbot-Rice, T. (1965): Ancient Arts of Central Asia, Thames and Hudson, New York
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 14
Tegnapi: 50
Heti: 233
Havi: 1 029
Össz.: 270 385
Oldal: A ló szaporitása
PACIKISOKOS - © 2008 - 2018 - foreverhorses.hupont.hu