PACIKISOKOS

Lótenyésztők lapja

lovas_modul_2.jpg

Az Emésztőszervek betegségei

A ló rendkívül gyakori megbetegedései. A gyomor és a bélcsatorna elváltozásai okozzák a legtöbb veszteséget.  A számos élettani és anatómiai hajlamosító tényező közül kiemelkedő a ló meteorológiai változásokkal szembeni érzékenysége (kifejezett frontérzékenység, a has lehűlésének jelentősége stb.), továbbá a béltraktus anatómiai viszonyai és elmozdulásokat megengedő rögzítettsége. A hosszú vékonybelek is viszonylag szabadon elmozdulhatnak a hasüregben, de fokozottan vonatkozik ez a hatalmas teriméjű vastagbelekre (vakbél és remesfekvetek), amelyek lényegében egyetlen ponton vannak felfüggesztve a gerinctájékon. E felfüggesztési pont körül a vastagbelek könnyen elmozdulhatnak, emiatt rendellenes helyzetben könnyen megszorulnak, beékelődnek, szögbe törnek, illetve saját tengelyük körül megcsavarodhatnak.

A ló hasi fájdalmakat viselkedésének megváltozásával azonnal jelzi: nem eszik és enyhébb-súlyosabb kólikás nyugtalanságot, mutat. (A kólikás nyugtalankodásnak természetesen oka lehet minden hasi fájdalom, így pl. a húgy- és nemiutak betegségei is!). Annak ellenére, hogy a ló leginkább felügyelet alatt tartott háziállatunk, és tünetek ritkán kerülik el a figyelmet, az emésztőszervi betegségek mégis gyakran okoznak elhullást. Ennek oka a késedelmes, ill. szakszerűtlen kezelés, a lelkiismeretlen várakozás és a lótartók tájékozatlansága, nem eléggé köztudott, hogy a ló hasi sebészete utóbbi évtizedekben óriásit fejlődött, és számos bélhelyzetváltozás, bélelzáródás stb. – megfelelő felszereltségű klinikán – jó eredménnyel operálható.

   Kólikás ló

Ennek feltétele azonban, hogy a ló azonnali szakszerű helyszíni ellátás után a lehetőségekhez képest jó állapotban kerüljön klinikára. Néhány órás késés már végzetes lehet! Alapszabály, hogy ha a ló azonnal adott szokásos görcsoldók (20 ml Algopyrin + 20 ml NO-SPA iv.) hatására már nem vagy csak átmenetileg nyugszik meg, akkor alapos kivizsgálás szükséges, és gondolni kell a bélhelyzetváltozás lehetőségére is. Az elsősegély-jellegű vizsgáltatok és beavatkozások (pl. rektális vizsgálat, orrnyelőcsőszonda-levezetés, vakbélfej-szúrcsapolás, a vérkeringés támogatása stb.) elvégzése, továbbá a kólikás ló folyamatos állatorvosi felügyelete, kezelés elengedhetetlen igény az állatorvossal szemben. A nyugtalankodó lovat kímélni kell, túlzott mozgatás, „meghajtás” gyakran káros, sőt végzetes. A ló vergődését, hempergését kíméletes jártatással kell megakadályozni. Ha nyugodtan fekszik, hagyni kell pihenni. A tünetek folyamatos figyelemmel kísérése (pl. láz, a kötőhártyák és a szájnyálkahártya állapota, a bélsár, a vizelet, a bélgázürítés, a has terimeváltozásai, sőt a pulzusszám változásainak vizsgálata) a tulajdonostól is elvárható. Az emésztőszervi eredetű, kólikás betegségek legnagyobb része megelőzhető a ló szakszerű elhelyezésével, a rendszeres használattal, a kifogástalan minőségű és a megfelelő mennyiségű lónak való takarmány szinte percnyi pontosságú etetésével és a megfelelő mennyiségű, időben adott ivóvízzel. A leggyakrabban tartási, takarmányozási okokra visszavezethető emésztőszervi megbetegedéseket, nagy számuk miatt a kézikönyv csak részben és változatosan tárgyalja.

Szuvas fog

A Száj és a nyelv gyulladása. Leggyakrabban vegyi vagy mechanikai hatásokra alakul ki, ritkábban betegségekhez társul (pl. lóhimlő, lépfene, mirigykór, a száj baktériumos fertőződései stb.). A gyulladás legtöbbször a nyálkahártya legfelső rétegét érinti, de előfordul göbös, hólyagos, fekélyes stb. forma is. Mindig tisztázni kell az alapbetegséget. Szövetizgató szerek (festék, mosószer, csípős kenőcs pl. jódkáli, bliszter stb.), egyes növények (pl. boglárkafélék, foltos bürök stb.), rovarok (egyes hernyók szőrei) vagy rosszindulatból, szándékosan a szájba jutatott maró anyagok (pl. pirospaprika, torma), illetve fogkopási rendellenesség (csipkés, ollós stb. fogkopás) állandó izgató hatására kialakul a szájgyulladás.

Súlyos genetikai hiba

Mindig a kiváltó okok megszüntetése az első teendő. Ezután kipirult, gyakran bűzös bevonattal fedett szájnyálkahártyát kamillateával, híg hipermangán- vagy trypaflavin-oldattal kell rendszeresen öblögetni. Legtöbbször önmagában elegendő ez, még akkor is, ha már a nyelv, az íny, a pofa és a kemény szájpadlás nyálkahártyája is beduzzadt. (Ez utóbbit nem szabad felvágni.) A fogsor és a pofa közé vezetett gumicsövön át lassú, folyamatos sugárral kell a szájat öblíteni. A gyógyulás általában egy héten belül bekövetkezik. A nyelvben vagy közelében kialakuló tályogot sebészi úton kell feltárni, esetleg légcsőmetszésre is sor kerülhet (állatorvosi feladat!).

Gerinc beteg ló

A fültő alatti nyálmirigy gyulladása. Oka lehet a mirigy kivezető járatának (Stenon-vezeték) száj felőli fertőződése vagy elzáródása, a mirigy zúzódása pl. a kantár nyomása, vagy a hátasló fejének gyakori erős beszegése, ill. az „egér” (a duzzadt mirigy) kuruzslásból végzett megzúzása miatt. A meleg, fájdalmas duzzanat a fül tövétől a toroktájékig terjedhet, nehezített rágást és nyelést, nyálzást, hörgést és nehezített légzést okozhat! A parotis elgennyesedhet, a tartalma a szájüreg vagy a bőr felé feltörhet. Ha hideg, majd meleg borogatásokra, illetve antibiotikum-terápiára nincs javulás, akkor a mirigy sebészi feltárása szükséges.

Az áll alatti nyálmirigy gyulladása. Hasonló tünetekkel járt, mint a parotitis, de a duzzanat az állkapocs szögleténél található, és a szájfenék a nyelv alatt kocsonyásan beszűrődik. Oka általában a mirigy vezetékének fertőződése, elzáródása. Kezelése a parotitisével azonos.

Torokgyulladás. A lovak gyakori betegsége. Mechanikus hatások (pl. durván végzett fogreszelés, orrnyelőcső-szondázás), maró, izgató anyagok, de legtöbbször baktériumok és vírusok hatására alakul ki, különösen, ha az ellenálló képesség csökken. A ló lázas, nem eszik, fejét mereven előrenyújtja, a toroktájék duzzadt, a nyelés nehezített, fájdalmas. A torok (a gégefedő, a lágy szájpadlás, a nyelv gyökere) duzzanata miatt a takarmány egy részét a ló nem tudja lenyelni, és azaz orron keresztül visszafolyik (regurgitálás). Köhögéskor az állat orrán és száján át nyál, váladék és takarmányrészek egyaránt ürülnek. Friss esetekben hideg, később felmelegedő borogatások, antibiotikum- és szulfonamidkezelés mellett a lovat – a félrenyelés elkerülése céljából – a gyógyulásig földről kell etetni és itatni. Ha az állat egyaránt nem tud nyelni, mesterséges táplálása indokolt (iv. és végbélen átadott folyadékpótlás, szondán átadott híg, ívós takarmány).

A nyelőcső görcse és eltömődése. A nyelőcső görcse a nyelőcső gyulladásának, eltömődésének és tetanusznak lehet a tünete, de előfordul ideges természetű lovakban nagyobb falat lenyelésétől is. A görcsös szakasz előtt a nyelőcső bal torkolati barázdában a nyáltól, takarmánytól kitágul. A görcs percek alatt spontán oldódhat, de kiújulhat. A szokásos görcsoldók hatásosak. A nyelőcső eltömődésének általában szálas takarmány, répa, alma stb. okozza legtöbbször a nyak alsó harmadában. Az elzáródás helye látható és tapintható, a nyelőcső-eltömődés fölötti szakasz tartósan megtelik, a ló regurgitál. A görcsoldók adása után meg kell próbálni az elzáródást okozó, általában nem eléggé megrágott és megnyálazott falatot elnyújtottabbá masszálni, így előfordulhat, hogy a ló lenyeli. A szondával való erőltetett letolás kockázatos, mert a szonda a mellkasi szakaszba továbbítja és tömöríti a falatot. A nyelőcső nyaki szakaszából műtéttel jól eltávolítható az elzáródást okozó takarmány.

Gyomorhurut. Penészes, dohos szálas takarmány, egyoldalú, túlzott zabetetés (savanyú irányba eltolódó vegyhatású gyomortartalom), az etetési idő be nem tartása, levegőnyelés, rozsférgesség, rossz fogazat (hiányos megrágott takarmány) okozhatja. Az étvágy csökken, a ló ásítozik, különösen fémtárgyakat szívesen nyalogat, nyálzik, üresen rág. A nyelv lepedékes, a bélsár „besült” vagy éppen híg (egyidejű bélhurut). Az enyhe kólikás nyugtalankodás ritka. A diagnosztikai gyomormosás megkönnyíti a betegség felismerését. Az esetleges fogrendellenességek kezelése után 1 nap koplalás mellett a lovat kamillateával kell itatni, és a bélcsatornát sós hashajtókkal kiüríteni. Jó minőségű, könnyen emészthető takarmány, étvágyjavítók, és higított sósav adása után 1-2 hét múlva a ló korábbi étvágya visszatér.

Heveny gyomorkitágulás és –megterhelés. Gyakori betegség, nehezen emészthető vagy rossz fogazat miatt nem rágott, gyomorban sokáig időző és vízfelvétel miatt megduzzadó takarmány okozhatja. Gyakoribb oka a túletetés vagy nagy adag abrak, tök vagy répa felvétele (ha pl. a ló elszabadulva takarmányhoz, jut), ill. a friss zöldtakarmányból termelődő gázok, okozta tágulás. Másodlagos a gyomortágulat, ha a gyomor- és béltartalom kiürülése valami okból (pl. bélelzáródás) akadályozott. A ló már a túletetés után 1 órával súlyos, kólikás nyugtalankodást mutathat. Kapar, a hasát nézi, a lábát maga alá szedi, izzad, lefekszik, hempereg, gyakran kíméletlenül földhöz veri magát. Spontán javulásra csak ritkán és enyhe esetekben számíthatunk. Az általános állapot legtöbbször rohamosan romlik, és kötőhártyák kipirulnak, később piszkosvörösek, a pulzus gyenge, percenként 60-80. Ha a gyomor tartalmát görcsoldók és vérkeringésre ható szerek, esetleg bódítás mellett gyomorszondán át nem ürítik ki, gyomorrepedés, esetleg rekeszrepedés vagy fulladás következhet be. Életmentő lehet az orrnyelőcsőszonda levezetése is, ha azon át legalább a gázok lebocsáthatók. Mindig súlyos tünet és a várható gyomorrepedés jele, ha az állat böfög és az egyébként hányi nem tudó ló orrnyílásaiban kevés gyomortartalom, jelenik meg. Meg kell akadályozni, hogy a ló földre vesse magát (gyomorrepedés okozhat), de a mozgatás káros, mert reflexesen gátolja a gyomor kiürülését. Jó hatású bódító a Combelen és a Domosedan. Ha a gyomrot sikerül kiüríteni, a ló állapota rohamosan javul, néhány nap pihenés után munkába fogható. Ha a gyomor megrepedt, a ló már 2 óra elteltével elpusztulhat.

Savós-véres gyomorgyulladás. Általában az új kukorica vagy a rozs etetése után néhány órával jelentkező, mérsékelt nyugtalankodással, nehezített légzéssel, 60-80-as percenkénti pulzusszámmal járó betegség. A kötőhártyák piszkosvörösek, szondán át vörösbor seprőjéhez hasonló savanykás, habzó, híg gyomortartalom ürül. A ló állapota azonban kezelés (adszorbensek, szívre ható szerek, diéta, kamillás itatás) ellenére is csak napok múlva javul. Szövődményként savós patairha-gyulladás léphet fel.

Bélhurut. Étrend hibák, szennyezett takarmány, parazitózis, fogrendellenességek, baktériumos fertőzések stb. okozhatják. A gyomorhuruthoz csatlakozhat, következménye minden olyan állapotnak, amik a belekben vénás pangást okoz (pl. idült szív-, máj-, vesebetegségek). A vékonybélhurut csak akkor jár hasmenéssel, ha a vastagbél is hurutos, egyébként a bélsárürítés inkább késedelmes. Az étvágy csökken, a hőmérséklet alig emelkedik, a ló csak enyhe kólikás tüneteket mutat, de a pulzus gyönge, és a kötőhártyák piszkossárgás-vörös színűek. Az általában gyomor-és bélhurut után visszamaradó önálló vastagbélhurut esetén az étvágy jó, de nehezen csillapítható a hasmenés. A heveny bélhurut gyakori szövődménye a belső szemgyulladás és a savós patairha-gyulladás. Enyhe esetekben hatásos lehet a takarmányozási hibák rendezése, 1-2 nap koplalás, kamillatea itatása és a bélcsatorna kiürítése. Ha szükséges, a vérkeringés támogatása, antibiotikumos, szulfonamidos kezelés, összehúzó és adszorbens szerek, keserűanyagok, és higított sósav adása kerülhet szóba. A fiatal, főként szopós csikók gyakran hetekig, hónapokig hasmenések, elfogadható általános állapot mellett, legtöbbször láztalanul. Ez a hasmenés gyakran a has lehűlésére, ill. – a bélsár bakteriológiai vizsgálata szerint – baktériumos fertőződésre vezethető vissza. Tapasztalatok lótenyésztők szerint az anya teje is kiválthatja és fenntarthatja a hasmenést. Gyakran higiénés körülmények rendezése és a célzott antibiotikumos kezeléssel kiegészített enterális kezelés is csak hosszabb idő után eredményes. Rendkívül fontos a hasmenés következtében elvesztett folyadék pótlása megfelelő összetételű folyadék itatásával vagy infúzióval.

Gyomor- és bélgyulladás. Tartási, takarmányozási hibák mellett is legtöbbször baktériumos fertőzés okozza, különösen, ha az ellenálló képesség csökken, pl. hosszú szállítás, kimerítő versenyek, betegségek (pl. hurutos lóinfluenza, petecskór, parazitás betegségek stb.) miatt. Az önálló vékonybélgyulladás magas lázzal, súlyos levertséggel, 80 perc fölötti pulzus számmal, renyhe bélhangokkal és piszkosvörös kötőhártyákkal jár, de a hasmenés nincs, sőt a bélsár apró és száraz. A kórjóslat kedvező, a ló 8-10 nap alatt gyógyul, de súlyos esetekben hashártyagyulladás és emiatt bélösszenövés léphet fel. A ló emiatt gyógyulása után időnként nyugtalankodik, és a hátán fekszik. A vastagbélgyulladás és a bélcsatorna teljes hosszára kiterjedő gyulladás mindig hasmenéssel, erős bugyborékoló bélzörejekkel jár, a kezelés az előzőek szerint.

Hurutos bélgörcs és csikómozgási kólika. Az enyhe, közepesen súlyos, ritkábban súlyos kólikás nyugtalankodás leggyakoribb oka. Meghűlés, megfázás, szeles idő, hideg víz, fagyos vagy penészes takarmány, frontváltozás stb. okozhatja. Hirtelen jelentkező, ismétlődő görcsös állapot jellemzi élénk bélzörejekkel. Hasmenéssel ritkán jár, magtól is megszűnhet, de a szövődmények kialkulását (pl. bélhelyzetváltozás) nem szabad kockáztatni a kezelés elhagyásával. A szokásos görcsoldók (Algopyrin, No-Spa) jó hatásúak, ezeknek a lótartó gazdaságban mindig kéznél kell lenniük. A lovat felügyelet mellett, meleg helyen kell elhelyezni, különösen a hasát alaposan le kell csutakolni. A meleg kamillatea itatása jó hatású. A görcsök megszűnése után a ló másnap ehet és dolgozhat. Hasonló tünetekkel jár az ún. csikómozgásos kólika, a méh izomzatának görcsös összehúzódása, amelynek kiváltó okai – a magzat mozgása mellett – hasonlóak a hurutos bélgörcséhez. Hasonló a kezelése is.

A belek felfúvódása. Ha a – legtöbbször hibás takarmányozásra visszavezethető – túlzott bélgáztermeléssel nem tart lépést a gázok kiürülése vagy a gázok eltávozása akadályozott (pl. bélkő, bélhelyzetváltozás, szögbetörés stb.), akkor a ló felfúvódik. Enyhe esetben a görcsoldók és kíméletes mozgatás hatására a gázok távoznak. Súlyos esetben a horpaszok dobszerűen feszesek lehetnek, a ló súlyos, folyamatos, de a gyomorkitágulásnál enyhébb kólikás tüneteket mutat, a légzés nehezített, a pulzus szapora és gyönge, a kötő- és nyálkahártyák kékesvörösek. A felfúvódott belek a medencébe nyomulnak, gátolják a rektális vizsgálatot. Kezelés nélkül a ló megfulladhat vagy szívbénulás, bél-, illetve rekeszrepedés miatt hullik el. A görcsoldás, a vérkeringés támogatása és a bélgázoknak a jobb horpaszon vagy a végbélen át való bebocsátása bélszúrással életmentő beavatkozás. Súlyosan felfúvódott lovat klinikára szállítani is csak az ismertetett elsősegély után szabad. Másodlagosan fúvódik fel a bél, ha üregbe bármi ok miatt elzáródik vagy a bélműködés reflexesen (pl. hashártyagyulladás miatt) leállt.

A bélsárpangás és a bél elhomokosodása. Bizonyos értelemben a tartási, takarmányozási viszonyok indikátora. A rossz minőségű, elfásodott, sok ballasztanyagot tartalmazó, eléggé meg nem rágott takarmány, a kevés ivóvíz, a rossz fogazat, a kifáradás, az öregkor és a kevés mozgás hajlamosít a betegségre. A lassan haladó béltartalom besűrűsödik, a bél izomzata elfárad, a bélműködés előbb-utóbbi eláll. A bél kitágul, és a felhalmozódó bélsártól általában a jellegzetes bélszakaszokban (pl. a vakbélben, a bal remesefekvetekben, a medencei görbületben, a remese gyomorszerű tágulatában, a vékonybélben, a csípőbél végén) elzáródik. Ritkábban az elzáródása az epés- és csípőbélben, a szűk remesében és a végbél ampullájában. Elzáródást és bélsárpangást okozhat másodlagosan a bélszűkület, a hasüregi szervek összenövése, a belek szögbetörése, kisfokú helyzetváltozása, a bélfodri tályog, az eltályogosodott petefészek stb. A bélsárpangás alattomosan kialakuló betegség, kezdetben esetleg nem is jár tünetekkel. A bélsár apró, sötét és fényes. A ló bágyadt, étvágya csökken, nyújtózkodik, és egyre gyakrabban mutat ismétlődő, de nem súlyos nyugtalanságot, nézi a hasát, topog, esetleg sokat fekszik vagy jellegzetes „ hintaló állást” veszi fel. Ez az állapot akár 1-2 hétig is eltarthat, amíg a bélsárral feszülő bél elhal, és hashártyagyulladás alakul ki. A tünetek egyértelműek. A rektális vizsgálattal legtöbbször az elzáródás helye is megállapítható. Legjobb a kórjóslat a végbél és szűkremese obstiációnak, kevésbé jó az egyéb vastagbél-elzáródásoknak. A cél a tömött béltartalom felpuhítása orrnyelőcsőszondán átadott sós hashajtókkal és végbélbeöntésekkel. A kezelésnek folyamatosnak kell lennie, és klinikán is napokig eltarthat. Az eredmény még így sem biztos. Szerencsés esetben ma már jó eredménnyel eltávolítható az összesűrűsödött bélsár hasműtéttel is. A vékonybél-elzáródás hirtelen jelentkezik, súlyos tünetekkel jár és 1-2 napig tart. Műtét nélkül a betegek jelentős része elpusztul. Jó minőségű takarmány etetésével, a fogak rendben tartásával (legalább évente egyszer alapos fogvizsgálat) és rendszeres mozgással és bélsárpangás megelőzhető. Ha a bélsár besült, a ló vizsgálatáig is maréknyi keserűsót kell az abrakra szórni etetésenként. Homokos, szennyezett takarmány (pl. kukoricaszár) etetésekor, homok vagy föld unalomból vagy éhségből való megevésekor esetenként 30-50 kg homok vagy föld gyűlhet össze a vastagbelekben. A tünetek és a kezelés a vatagbél-obstipációéhoz hasonló, a kezelés azonban kevésbé eredményes. Ezért itt is döntő jelentőségű a megelőzés.    

 

Lóbetegségek

 

Légzőszervi betegségek

Orrhurut. Orrhurutot okozhat a poros út vagy legelő, az istálló ammóniás levegője, a huzat; tünete lehet fertőző betegségeknek pl. a mirigykórnak, a petecskórnak vagy a hazánkban már elő nem forduló takonykórnak, illetve az orrmelléküregek gyulladásának vagy dohos, penészed takarmány etetésének is. Az utóbbi esetben a ló szája és az orra körül a bőr nagyobb, száraz, fekete lemezekben lehámlik. A betegség megfelelő elhelyezés, takarmányozás, illetve az alapbetegség kezelése után általában megszűnik. Önálló kezelést ritkán igényel

Orrvérzés. Mechanikus sérülések, pl. bukás, baleset, orrnyelőcsőszonda hibás levezetése, jelentős terhelés (verseny) hatására, ritkábban az orrjáratok daganatos elváltozása miatt jelentkezik. Ijesztő orrvérzés is rövid idő alatt megszűnhet kezelés nélkül is, de a véralvadást segítő gyógyszerek adása és az orr vérzéscsillapító tamponálása indokolt lehet. A habos, világospiros vér a tüdővérzés jele.

Az állcsont ürge hurutja. A lovak gyakori általában másodlagos és idült lefolyású, nehezen gyógyítható betegsége. Orrhurutot okozó betegségek, továbbá fogbetegségek is előidézhetik. Könnyezés, kötőhártya-gyulladás társulhat hozzá. Az üregben pangó váladék csak akkor ürül ki, ha a ló fejét „beszegjük” vagy ha a ló pl. földről, eszik. Ilyenkor az orrjárat(ok)ból  nyálkás, később gennyes, darabos váladék ürülhet, de ez egyben a ló gyógyulásához is vezet. Az üreg lékelésére ritkán van szükség. A rossz fog eltávolítása is gyógyuláshoz vezethet.

Légzacskó gyulladás. A légzacskó az Eustach-kürt kiöblösödése. Általában más betegségek miatt terjed rá a gyulladásos folyamat, pl. a garatban lévő nyíláson át. A légzacskó(k) üregében hasonló váladék halmozódik fel, mint az állcsonti üregben, a fej beszegetésére hasonlóan is ürül. A fül alatt, az állkapocs ága mögött a légzacskótájék duzzadt lehet, az orrváladék e terület masszálásával szaporodhat. Ez a fej beszegése mellett egyben gyógyítható beavatkozás is. Biztos diagnózist az endoszkópos vizsgálat ad. Súlyos esetekben az elváltozás légzési nehézséget okozhat, ami összetéveszthető a hörgősséggel. A besűrűsödött váladék a légzacskó megnyitásával távolítható el.

Gégegyulladás. Por, füst, ammónia, izgató gázok belégzése válthatja ki, de tünete lehet a légcsőhurutnak, torokgyulladásnak, gégeporcok megbetegedésének és a vérpangással járó szívbetegségeknek is. A lónak magas láza lehet, fájdalmasan köhög, a gége nyomásérzékeny, az állat könnyen köhögtethető. A kiváltó hatások megszüntetése,a szabad levegőn tartás, köhögéscsillapítás, a torokra helyezett száraz, meleg borogatás, ill. kamillás inhalálás gyógyító hatású. A gége súlyos beszűkülésekor – ugyanúgy, mint a hasonló okok által kiváltott gégevizenyő esetén- a gégemetszés életmentő lehet.

Gégebénulás (hörgősség). A lovak között igen gyakori, a gége beidegzésének zavara okozza. Másodlagos betegségként szövődménye lehet pl. mirigykórnak, hurutos lóinfluenzának, torok- vagy más légzacskó-gyulladásnak, de egyes takarmányok etetése (pl. borsó, bükköny), ritkán a toroktajték mechanikus sérülése is kiválthatja. A gégét és a hangrést tágító izmok bénulása miatt belégzéskor nem tágul a gége, sőt az üregében lévő nyálkahártyatasakok és a hangszalag is bénultan lóg a levegő útjába. Ez a szűkület jellegzetes érdes, sípoló vagy hörgő belégzési zörejt okoz, a kilégzés akadálytalan. Kifejezett gégebénulás és fokozott munka esetén a légszomj olyan mértékű lehet, hogy a ló rémült pofával támolyog, sőt össze is eshet. Életmentő lehet, ha az egyik orrnyílást befogjuk. Ilyenkor a kevesebb belélegzett levegő kevésbé tolja a gége bénult lágy részeit a légútba, azok zárják el a gége üregét, így a fulladási veszély csökken. Az endoszkópos vizsgálat biztos diagnózishoz vezet. A klinikai tünetek alapján a betegség nem diagnosztizálható pontosan, mert a gége egyéb megbetegedései hasonló tünetekkel járhatnak. A hörgősség a lovak egyik, műtéti úton legrégebben gyógyítható betegsége. Napjainkban is számos értékes sportoló kerül vissza a sportba műtét után. A nélkül azonban nem várható gyógyulás.

Hörgőhurut. A légutak nyálkahártyájának hurutja vagy gyulladása a tüdő megbetegedése nélkül. Oka leggyakrabban a szeles nyirkos időben végzett munka vagy a hideg, nedves istálló okozta meghűlés. Súlyosbíthatja, de ki is válthatja por, füst, ammónia, allergének, pl. virágpor, penészspórák, kis mennyiségű folyadék, takarmány, gyógyszer félrenyelése vagy az orrnyelőcsőszonda többszöri légcsőbe vezetése. Az idült szívhibák és az idült tüdőtágulat idült höröghurutot tarthat fenn. A betegség középmagas vagy magas lázzal jár. Jellemző tünete kezdetben száraz, fájdalmas köhögés, amely később a váladékképződés miatt nedvessé válik. A nagyobb hörgők hurutja nyugalomban általában nem jár nehezebb légzéssel, a kis hörgők betegsége esetén azonban azok a váladék okozta elzáródása miatt szapora és nehezített a légzés. A höröghurutos ló tüdeje fölött hallgatózva szörtyögést, sípolást, búgást, pattogást, sercegést hallhatunk. Pihentetés, megfelelő elhelyezés, köhögéscsillapítás, nyálkaoldók és antibiotikum-szulfonamid kezelés stb. hatására 1-2 hét alatt gyógyulás várható. Elhanyagolt esetekben a hörgőhurut idületté válik, tüdőgyulladáshoz, tüdőtágulathoz vezethet. Az idült hörgőhurutos ló kevesebbet, inkább csak munka közben vagy hidegben köhög, a felköhögött hörgőváladék sűrű általában nyálkás, gennyes. A légzés nyugalomban kevésbé, munka közben kifejezetten nehezített.

Heveny légsejtes tüdőtágulat. A tüdő légsejtjeinek (alveolusainak) erős, de múló, szöveti elváltozásokkal nem járó kitágulása. Oka legtöbbször a megerőltető munka (nyereg alatt is!), de kiválthatja az ideges állat hosszan tartó szállítása, nehéz ellés, vergődés, a felső légutak szűkülete, illetve a kis hörgők hurutja. A légzés nehezített, a köhögés erős, a tüdőtágulat miatt a tüdőhatárok hátrább tolódnak. A tüdő szöveteinek rugalmas elemei azonban még képesek visszanyerni eredeti formájukat, ezért ha a kiváltó ok megszűnik, néhány nap (esetleg néhány óra) pihentetés után a heveny tüdőtágulat megszűnik.

Idült légsejtes tüdőtágulat (kehesség). Hetek, hónapok alatt alakul ki a hevenyhez hasonló okokból. A tartósan nehéz munkán és az idült hörgőhuruton kívül gyakori azonban az allergiás háttér (pl. dohos, poros, penészes takarmány porának tartós belégzése) is, továbbá a túl korai munkába vétel egyéb légzőszervi megbetegedések után. A tartós és túlzottan erőltetett légzés miatt a tüdő rugalmas rostjai, majd az alveolusokat elválasztó sövények helyenként elsorvadnak (a bennük futó hajszálerekkel együtt), és egész alveoluscsoportok olvadhatnak össze. Ezzel a tüdő légzőfelülete és vérpályája egyaránt csökken, a szív csak fokozott munkával képes a vért a kis vérkörön (tüdő) átpréselni. A tüdőbeli vérpangás idült hörgőhurutot vált ki, ill. súlyosbíthatja azt. A hörgőhurut tehát egyaránt oka és következménye az idült tüdőtágulatnak. Súlyos esetekben belégzéskor az orrnyílások erősen kitágulnak, a bordaközök besüppednek, a törzs előrelendül, a kilégzés is nehezített, csak hasprés lehetséges, ezért a kilégzés végén megjelenik az egyenes hasizom széle mentén az ún. „kehbarázda”. A köhögés gyenge, tompa, rövid, csattanás nélküli, gyakran köhécselő. A tüdőhatár véglegesen eltolódott, az állat láztalan. Az ún. ékelt második szívhang hiánya nem kizáró diagnosztikai jel. Hosszabb pihenés, egész enyhe munka, hűvös helyen és tiszta levegőn tartás, kifogástalan, pormentes takarmány etetése (zöldtakarmány, illetve megnedvesített abrak és széna) mellett a ló sokáig életben tartható pl. tenyészállatként, de teljes gyógyulásra nincs remény. Az esetekben észlelhető feltűnő javulása hörgőhurut javulásának a jele. A fulladozó ló állapotában a hörgőváladék-termelés csökkentése és a hörgők simaizomelemeinek elernyesztése révén segít a bőr alá adott atropin-szulfát. A ló eladása előtt csalási szándékkal etetett beléndekmag hasonló hatású, de felismerhető a pupillák tágasságáról, a szájnyálkahártya szárazságáról és a szapora pulzusról. A nyugati irodalomban a tüdő idült elzáródásos betegsége (Chronic obstructive pulmonary disease = COPD) néven leírt körkép lényegében azonos az idült légsejtes tüdőtágulattal. Oktanában kiemelik az allergiás reakciók szerepét. A betegség megnevezése a kis hörgők idült gyulladása, görcse és váladéktermelés következtében kialakuló bronchiolus-elzáródásra utal.

Tüdővizenyő. Szívelégtelenség miatt fellépő tüdőbeli vérpangás, hőguta tüdőgyulladás, füst vagy izgató gázok belégzése, agónia túlhajszoltság, továbbá a nehéz légzéssel alveolusokba és hörgőkbe kilépő folyadékot az áramló levegő habbá veri.  A ló légzésen nehezített, orrából légbuborékokkal kevert savót, sőt fehér vagy vöröses hab ürül, súlyos esetekben rövid idő alatt megfulladhat. Az állatot hűvös, levegős helyen, teljes nyugalomban kell hagyni. A beteg azonnali állatorvosi ellátást igényel (vérbocsátás, szívre ható szerek, kalcium, depersolon, adrenalin, 40%-os iv. szőlőcukoroldat stb.)

Hurutos tüdőgyulladás. A hurutos tüdőgyulladás hatására a kis hörgők és az alveolusok ürege nem alvadó izzadmánnyal telik meg. A már meglevő hörgőhurut és az ellenálló képesség csökkenése jelentős hajlamosító tényező. Az egészséges lovak felső légutaiban megtalálható baktériumok pl. strepto- és staphylococcusok, pasteurellák, Pseudomonas, Haemophilus, Mycoplasma, Corynebacterium stb. törzsek ilyen körülmények között másodlagos fertőzéseket okozhatnak a légutak és a tüdő szöveteiben. A pneumotrop vírusok önállóan is képesek hörgőhurutot, sőt hurutos tüdőgyulladást okozni, de ezt a betegség általában jóindulatú, és kedvező tartás mellett néhány nap alatt gyógyul. Ha a lovat nem pihentetik, a másodlagos baktériumos fertőzés szintén bekövetkezhet. Fiatal főleg szopós csikókban leggyakrabban a hideg, nedves, rosszul szellőztetett és almozott istálló, a szeles, esős, hideg időjárás és a pneumotrop vírusok (pl. influenza) okozhat súlyos levertséggel, magas lázzal, nehezített légzéssel járó hurutos tüdőgyulladást. A csikók fájdalmasan köhögnek, gyakran szétvetett lábakkal, nyújtott nyakkal állnak. A csikók 1-3 hét alatt meggyógyulhatnak, de néhány nap alatt el is hullhatnak, ha a betegséghez pl. mellhártya- vagy szívburokgyulladás társul. Elhúzódó (idült) esetekben a köhögés egyre gyengül, a csikó láztalanná, de csökötté, fulladozóvá válhat, sőt gennyes tüdő- és mellhártyagyulladás miatt el is pusztulhat. Az idősebb lovak hurutos tüdőgyulladásának gyakori kórelőzménye a hörgőhurut, a nyálkás, nyálkás-gennyes orrfolyás, a kíméletlen használat. A betegség gyakran láz nélkül kezdődik, a köhögés ritka, a légzés alig szaporább. Ha ez elkerüli a figyelmet, vagy nem veszik komolyan és a lovat tovább, dolgoztatják a hurutos tüdőgyulladás gennyes, vagy üszkös tüdőgyulladássá alakulhat, és elhullást okozhat. A veszteségek és gyógyíthatatlan elváltozások megelőzése céljából, ha a ló légzőszervi tüneteket mutat kifogástalan istállózási és takarmányozási körülmények mellett, azonnal le kell állítani, és naponta többszöri hőmérsékletméréssel lázgörbét kell felvenni. 38,5-39 °C-os hőemelkedés esetén már indokolt szívre ható gyógyszerek, antibiotikumok stb. adása. Ha a ló tünetmentessé válik, 1-2 hét pihenés után fokozatosan kell munkába állítani.

Félrenyeléses tüdőgyulladás. Lóban a félrenyelés után nagyobb az esélye a hörgőhurut, hurutos, gennyes majd RS- tüdőgyulladás kialakulásának, mint más fajokban. A félrenyelés spontán is előfordul de, gyakrabban okozzák bizonyos betegségek, pl. torokgyulladás, garatbénulás stb. illetve hibás gyógyszerbeadás, pl. folyékony gyógyszer szájon át való beöntése, orrnyelőcsőszonda stb. Ezeket, a beavatkozásokat ezért a legnagyobb körültekintéssel csak szakember végezheti. Lónak gyógyszert szájon át beönteni – bár egyes tankönyvek oktatják – nem tanácsos. Néhány korty félrenyelt folyadék is elhulláshoz vezető, eves, üszkös tüdőgyulladást okozhat.

Kruppos tüdőgyulladás. Baktériumok vagy vírusok hatására a terminális légutakat megalvadó izzadmány tölti ki, akár egész tüdőlebenyek légtelenné, ún. kruppos terültekké válnak. Az ellenállóképesség-csökkentő tényezők, illetve betegségek hatása itt is jelentős. Szövődményeként mirigykór petecskór, bélgyulladás, kólikás betegségek stb. mellett is előfordulhat. A magas lázzal, (40-41, 5°C), köhögéssel, orrfolyással és jellegzetes kórlefolyással járó betegség megfelelő állatorvosi kezelés nélkül gyakran vezet szívbénulásra vagy keringési elégtelenségre, visszavezethető elhullásra.

A légmell. Lóban szórványosan fordul elő, pl. baleset, bordatörés, villaszúrás, lövés stb. következtében. Mivel a mellüregben jelentős negatív nyomáskülönbség van a külső levegőhöz képest, a mellkas sérülése esetén levegő áramlik a mellüregbe, az érintett tüdőfél összeesik, légtelenné, működésképtelenné válik. Ha a nyílás kicsi és hamar záródik, a levegő a mellüregből felszívódhat és a tüdő, ismét kitágul. A légmell hirtelen jelentkező nehezített légzést okoz. A sérülés azonnali helyszíni (a mozgatás tilos) sebészeti ellátást igényel. Ezután a levegőt a mellüregből ki kell szívni.

Mellhártyagyulladás. A tüdőgyulladás különböző formáihoz másodlagosan csatlakozhat, de lovakban – bár ritka betegség – szállítást, megfázást, megázást követően is előfordul (pl. megizzadt sport- és kocsilovak pokróc nélküli leállítása szeles, esős időben).  A mellhártya ereinek falán át gyakran meglepő mennyiségű, akár több vödörnyi izzadmány lép ki a mellüregbe. A folyadékalvadásra hajlamos fibrinogént tartalmaz, amelyből a későbbiekben szerülő, mellhártya-megvastagodásokat és mellüregbeli összenövéseket okozó fibrin keletkezik. A ló lázas, köhög, a mellhártya fájdalmassága miatt a mellkas kopogtatásával is gyakran kiváltható a köhögés. A légzés nehezített, a szív működése gátolt. A vérkeringési zavar miatt a mellkas és a hal alján akár tenyérnyi vastag, tésztás tapintatú, vizenyős duzzanat alakulhat ki. Az izzadmány miatt jellegzetes légzési, dörzsölési zörejek jelentkezhetnek, rezgésük esetenként a mellkason lapos tenyérrel is érzékelhető. A lázingadozó, a folyadékkilépés után általában csökken. Minél több mellüregbeli folyadék, tompult területének felső határa, annál inkább vízmentes. A ló étvágytalan, rohamosan fogy. Alapos állatorvosi vizsgálattal általában könnyű a diagnózis. A kizárólag állatorvos által végezhető mellkascsapolás (több, 2-4 mm átmérőjű tűvel, esetleg mindkét oldalon) hatására látványos módon, sugarában ürülhet a mellkasi izzadmány. Ez a lázcsillapítás, hideg majd felmelegedő borogatások, szívre ható szerek és antibiotikumos kezelés stb. mellett gyógyító, mielőbb elvégezendő beavatkozás. A száraz, szövődménymentes, önálló mellhártyagyulladás jó kórjóslatú, az izzadmányos formáé a kórlefolyástól és az alapbetegségtől függ.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 63
Tegnapi: 34
Heti: 97
Havi: 1 100
Össz.: 274 461
Oldal: Leggyakoribb betegségek
PACIKISOKOS - © 2008 - 2018 - foreverhorses.hupont.hu